A cikkben
01 · Szekció
A három alapeset
A szabályozás nem a személyhez, hanem a tevékenységhez és annak jogi formájához köti a biztosításkötési kötelezettséget. Ebből három alapeset következik.
A saját, névjegyzéki jogosultsága alapján végzett tervezési tevékenységére.
A saját tevékenységére, a munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre, továbbá a közreműködőkre és alvállalkozókra.
Ugyanerre a körre: a társaság nevében tervező személyekre, a közreműködőkre és az alvállalkozókra.
02 · Szekció
Egy gyakorlati példa
Vegyünk egy építészt, aki egyszerre több szerepben dolgozik:
- egyéni vállalkozóként vállal kisebb lakossági terveket,
- emellett a saját kft.-jében nagyobb megbízásokon dolgozik,
- és részt vesz egy állami építési beruházás tervezésében.
Ez a gyakorlatban három külön szerződést jelent. Az első kettő szakmagyakorlási felelősségbiztosítás — az egyik az egyéni vállalkozói, a másik a társasági formában végzett tervezésre —, a harmadik pedig projektalapú fedezet az állami beruházásra.
A díjszint az egyes szerződéseknél eltérő számítási alapon nyugszik, ezért a három kötvény díja nem egyszerűen összeadódik: a szakmagyakorlási szerződéseknél az árbevétel, a projektalapúnál a kivitelezési költségkeret az irányadó.
03 · Szekció
A negyedik réteg — az állami építési beruházás
Az 55/2025. Korm. rendelet önálló rendszert állapít meg az állami építési beruházásokra. Ez nem a szakmagyakorlási kötelezettség kiterjesztése, hanem attól elváló, párhuzamos réteg.
- A fedezet kizárólag az adott beruházást biztosítja, tehát projektalapú.
- A limitet a kivitelezési költségkerethez kell igazítani, nem az éves nettó árbevételhez.
- A szakmagyakorlási biztosítás csak kivételes esetben terjed ki állami beruházásos tervezői tevékenységre.
- Az éves nettó árbevételből az állami beruházásból származó rész levonandó — a két rendszer szándékosan elválik egymástól.
- Utófedezet: a műszaki átadás-átvétel lezárását követő 3 év.
04 · Szekció
Miért nem dupla biztosítás ez?
A leggyakoribb ellenérv, hogy ha az alvállalkozónak van saját fedezete, akkor felesleges a tervezőnek is kiterjesztenie rá a szerződését. Ez téves megközelítés.
A tervező a saját, rá háruló kártérítési felelősségét fedezi — azt a felelősséget, amely a megbízója felé akkor is őt terheli, ha a hibát a bevont közreműködő okozta. Dupla fedezetről csak akkor beszélnénk, ha az alvállalkozó a tervező szerződésében biztosítottként lenne megnevezve, de nem így van.
05 · Szekció
Hány szerződés kell Önnek?
Az alábbi néhány kérdés végigvezeti a saját helyzetén, és összefoglalja, hány külön szerződésre van szüksége, illetve mit kell tartalmazniuk. Adatot nem kérünk, díjat nem számolunk.
Hány szerződés kell Önnek?
Négy kérdés, adatmegadás nélkül.
01 · Kérdés
Milyen formában végez tervezési tevékenységet? (több válasz jelölhető)
06 · Szekció
Mit ellenőrizzen a saját szerződésén?
- Melyik jogi formára szól a szerződés? Egyezik-e azzal, ahogyan ténylegesen szerződik a megbízóival?
- Kiterjed-e a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre?
- Kiterjed-e a közreműködőkre és az alvállalkozókra?
- Az árbevétel adat naprakész-e, és a helyes limitkategóriában van-e?
- A tervezői művezetés és a tervellenőrzés benne van-e a biztosított tevékenységi körben?
- Ha állami beruházásban dolgozik: van-e külön, projektalapú szerződése?
07 · Szekció
Mi történik, ha hiányzik valamelyik?
- A területi kamara szükség szerint, de legalább évente egyszer ellenőrzi a fedezet meglétét.
- Hiány esetén ezt rögzítik a névjegyzékben, és hatósági eljárás indul.
- A területi kamara titkára a szerződés megkötéséig, de legfeljebb hat hónapra megtilthatja a szakmagyakorlási tevékenység folytatását.
- Állami beruházásnál a fedezetigazolás hiánya magát a szerződéskötést akadályozza.
Ha felelős műszaki vezetői feladatot is ellát, arra külön tevékenységi kör vonatkozik — ennek fedezetéről az FMV felelősségbiztosítás oldalon olvashat.
A konkrét kötelezettséget minden esetben egyedileg kell megítélni; ez a cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak.
